Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: színi iskola.
Dicséretet az kapott,
ki nem szólt, csak hallgatott.
Aki csak bólogatott,
még állást is kapott.
Becsületes egy se ment oda,
ennyit ért az iskola.
A szétnyitott lapokból nagyot sóhajtva dugta ki fejét az államtitkár. A szép világos szobában, sötétkék szemeivel a feleségére tekintett, aki éppen egy kötésmintával bajlódott:
- Hát engem szid az újság - böködte ujjával haragosan a papírost - engem, aki évek óta ott ülök a parlamentben... Évek…