Egyszer volt egy nagy csoda, neve: színi iskola. Dicséretet az kapott, ki nem szólt, csak hallgatott.   Aki csak bólogatott, még állást is kapott. Becsületes egy se ment oda, ennyit ért az iskola.

A szétnyitott lapokból nagyot sóhajtva dugta ki fejét az államtitkár. A szép világos szobában, sötétkék szemeivel a feleségére tekintett, aki éppen egy kötésmintával bajlódott: - Hát engem szid az újság - böködte ujjával haragosan a papírost - engem, aki évek óta ott ülök a parlamentben... Évek…