Midőn lementem reggel a kikötőbe.
Csak egy hajó, ennyi volt már csak belőle.
Tudom hogy láttál, integettem én te neked.
Bocsátsd meg, hogy nem megyek veled!
Ez volt a búcsú, és itt maradok én.
Kiáltok én: Szeretlek! És te nevetsz.
Örökké látlak, pedig már csak a kék
eget látom, ahogy a Nap…