Emlékszel: mikor még együtt voltunk?!

A bajban együtt szóltunk,

hangunk az égig szállt.

Ma már máshogy van;

Ma már más a dal.

Meddig tudsz csendben ülni,

Mikor a vihar mindent felkavar?

Te vagy a hang, értsed már meg!

Tudjuk jól, hogy messze száll el.

Én nem tudok csendben ülni,

és némán a véget várni!

Ülsz most, falak között csendben.

Némaságod lett a kedved.

Vagy ezt várják tőled?

Így már más a hang,

Így már más a dal.

És te csendben ülsz falaid alatt,

Míg a világ tőled elszalad.

Nem jön már hang, bilincs lettél,

Falak között eltévedtél.

Várlak még, ha vissza jönnél,

De nélküled is messze mennék.