Mint elátkozott atyafi

Túl Kipcsakisztán

Él magában, kolostorban

Orbán Viktor mogorván.

De más lenne itt az élet,

Ha adózna lőrinci nyereség… 

Közbe vágott Orbán Viktor:

„Ej ráérünk arra még!”

Roskadófélben a kórház,

Hámlik le a vakolat,

És alig van már ápolóból,

Egy-kettő, ki ott marad.

Emeljünk bért, mer ma holnap

Beteg ápolni csak az Ég…

Közbe vágott Orbán Viktor:

„Ej ráérünk arra még!”

Puszta és mező, paraszt helyett,

Az oligarcha föld szépen virít,

Termi bőven parlagfűnek

Minden felé pollenjeit.

S a közmunkás arra se jár,

Földalapú-támogatás lesés…

Közbe szólott Orbán Viktor:

„Ej ráérünk arra még”!

S a tűzoltó, meg a rendőr,

Úgy megritkult, oly kevés,

Hogy rendfenntartásra már csak

háttérdíszletnek kellék.

Adrenalin helyett bér kéne,

Stadionból éppen elég…

Közbe vágott Orbán Viktor:

„Ej ráérünk arra még!”

Életünk így teszi által.

Bár az apai bánya,

Hatvanpusztát bőven hagyja,

Semmije sincsen, mondja.

S ha nem is ő hibája,

Ősmagyarnak születék,

S hazájában ez is elég:

„Ej ráérünk arra még!”