Egy mondat az ostobaságról

Hol ostobaság van,

ott ostobaság van,

nemcsak az otthonokban,

nemcsak a pártpropagandában

nemcsak a mély sötétségben,

nemcsak a határőrségnél

a hideg drótkerítésnél

fürkésző lépéseknél,

az élettől ellehetetlenítésben,

kórház helyett stadionok építésében,

lopva adott hálapénzekben,

az orvoshiány növekedésében,

ott ostobaság van,

a némán eltűrt várólistákban,

az ellátatlanul eltávozókban

halkan rebegett tíz parancsolatban,

mert ott ostobaság van,

alulfizetett napjainkban.

ínségért dolgozó közmunkásban,

a kivándorlók széles hadában,

mert ahol ostobaság van,

ott ostobaság van,

nemcsak a kimerült apákban,

a tőlük megkínzott anyákban,

a tanárhiányos iskolákban

gyermekek munkájában,

mert ahol ostobaság van,

ott ostobaság van,

a trónoló zsarnokban,

a hűséges előcsahosban,

a kommentelőknek

előre megírt véleményekben,

a hozzád eljutó hírekben,

a tőle kialakuló tévhitekben,

hogy elhiszed, „nincs más”-ban,

a semmiért ki nem állásban,

a visszavont mondatokban,

a leintett akaratban,

a passzív hangulatban,

a kínos mosolyokban,

mert ahol ostobaság van,

ott ostobaság van,

az állandó veszekedésekben,

és a riadt félrenézésekben,

így ahol ostobaság van,

ott benn vagy a láncban,

beléd érkezik, belőled árad,

magad is ostobaság vagy,

és ott ostobaság van

az eljövő halálodban,

a hátrahagyott múltadban.